Bevallom őszintén, rajongok a kalapokért! Ezért is lettem kalaptervező, de a hétköznapokban nem igazán találkozom kalapot viselő emberekkel, és ez nem véletlen.
A póló és farmer, tornacsukával… ez a véres valóság, maga a realitás. A kalap, illetve a kalap viselése luxus. Nem, nem azért mert megfizethetetlen, persze vannak drága darabok, de a viselése komoly akadályokba ütközik.
Vajon mi kell ahhoz, hogy kalapot viseljünk?
Első sorban egy kalap, de ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy vegyünk egy kalapot magunknak, egy sor részletet kell összefésülnünk.. magunkban! Igen, a kalapviselés belül kezdődik. Először is legyen meg bennünk a vágy, hogy kalapot szeretnék, csinosat, sikkeset. Aztán legyen elég önbizalmunk, e nélkül nem lehet kalapot felvenni, mert bizony meg fognak nézni. Legyünk tisztában önnön értékeinkkel, mert összhangba kell majd hoznunk a belső és külső harmóniát! Legyen kellő önkritikánk, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, és végső soron, de nem utolsóképp, legyen kellő öniróniánk, hogy kicsit kívülről is lássuk magunkat, ahogy majd mások tekintenek ránk… és ne vegyük túl komolyan se őket, se magunkat!
Ezek után elindulhatunk egy jó kalapot vadászni, egy jó kalaposhoz. Egy jó kalap bearanyozza a napunkat, figyelmet keltünk, megnéznek bennünket, a férfiak kinyitják az ajtót előttünk, és rengeteg elismerő mosolyt kapunk. DE! Van, akit feszélyez ennyi figyelem, vagy túl nehéz kilépni a farmeres komfortzónából!
Ezért luxus a kalap!
Engedjük meg magunknak!
Szerző: Orbán Erika
Nyitott szemmel járó újságíró vagyok. Saját magazinom az ALKOTÓNŐK.
Aki pedig novelláimra, regényeimre, azok születésére, a könyvek szereplőinek életére is kíváncsi annak ajánlom a Betűvetéseim oldalt, ahol mindezeket megtalálja.
